Kisiskolás korban nagyon sok esetben tapasztalható meg, hogy a gyerekeknek nehézségeik vannak az írással, hangos olvasással, értőolvasással vagy éppen a számolással. Ezek hátterében képességbeli hiányosságok és a fogalmak hiányossága áll.
Felnőttként nehéz elképzelni, hogy miért nem értik meg manapság a gyerekek pl. a tízes átlépést, viszont ha megismerjük a Montessori-módszert hirtelen minden értelmet nyer. A gyerekek – s általában véve még a felnőttek is – a kezükkel való manipuláláson keresztül tudnak – a legjobban – tanulni. Az, ami nem megfogható, nem megszagolható, nem látható, azaz nem megtapasztalható, annak a megértéséhez nagyon nagy absztrakciós képességre van szükség, ami magától csak nagyon kivételes esetekben fordul elő. Ennek az az eredménye, hogy a gyermek megpróbálja az új, számára konkrét tapasztalatok nélküli információt más konkrét tapasztalatokhoz kötni, azokra mintázatokat kialakítani, így viszont vagy nem lesz hatékony az ismeret átadás, vagy egyenesen hibás fogalmak és mintázatok alakulnak ki.
Maria Montessorinak ez egy hatalmas felismerése volt, és minden absztrakt fogalmat kézbe vehető, manipulálható eszközök szintjére vezetett vissza és abból épített fel bonyolultabb, absztraktabb fogalmakat és összefüggéseket (pl. a binomiális kocka a szenzoros eszközök között). A legtöbb eszköz alkalmas az önálló, felnőtt megerősítő beavatkozása nélküli gyakorlásra is, ezért növeli a gyermek önbizalmát, a pozitív énképét és a magabiztosságát.