Tudományos megfigyelésekre és a gyermek egyéni képességszintjére alapozott, személyre szabott oktatási célok

Az előző blogbejegyzésünkben a befogadás értékéről és arról írtunk, hogy a gyermek egyedi szükségleteinek követésére vonatkozó Montessori elv hogyan hozza magával ezt természetes módon. A Befogadási Projekt (University of Kansas) és a Raintree Montessori (Lawrence, Kansas) 11 olyan speciális területet írt össze a Montessori-módszerből, amely minden gyermek, beleértve a fogyatékkal élőket is, szükségletét figyelembe veszi. Ebben a listában szerepel a „Tudományos megfigyelésekre és a gyermek egyéni készségszintjére alapozott, személyre szabott oktatási célok” pont is. A mai blogbejegyzésben, Michelle örömmel osztja meg velünk saját osztálybeli tapasztalatait, hogy valós példákon keresztül mutassa meg, hogyan érhető el ez a cél a Montessori-módszer segítségével.

Egyre gyakrabban alkalmaznak a tankerületek közös tanmeneteket annak biztosítása érdekében, hogy azonos legyen minden iskolában a tananyag és az oktatás kimenete. A tanmenetek úgy írhatók le, mint egyfajta áttekintés és sorozat vagy tanulmányi ütemterv. Mindazonáltal, ahelyett, hogy egy általános áttekintést adna arról, hogy pl. általában véve hogyan néz ki egy tanév matematika tananyaga, a tanmenet gyakran egy előre, részletesen lefektetett menetrend, amit kötnek a körzeti szintvizsgák (szerk.: Kanadára vonatkozóan, 2016. október 5-én publikálták ezt a bejegyzést).


Az a baj ezekkel a tanmenetekkel, hogy az osztályt kollektíven kezeli. Amikor az osztály diákjaira úgy gondolnak, mint egy egység, többé nem tekintenek a gyerekekre egyénekként. Egy tipikus első osztályban 5 éves kortól egészen közel 7 éves korig vannak gyerekek vegyesen a születési hónapjuktól függően (szerk.: Magyarországon 6 és közel 8 év). Nagyon nagy a különbség, mind fejlettségi, szociális és tanulmányi szinten egy öt és egy hétéves gyerek között! Egy szabványosított tanmenet nem a gyerekeket látja, hanem pusztán annyit, hogy a tananyagot a tanév végére be kell fejezni. Nincs helye hibának, újra tanításnak vagy plusz tanulásnak. Mindenkinek, függetlenül képességeitől ugyanakkor és ugyanott kell kezdenie és megállnia.


Befogadó kör: Tudományos megfigyelésekre és a gyermek egyéni készségszintjére alapozott, személyre szabott oktatási célok

Egyszer felkértek, hogy egy szemeszter erejéig vegyem át egy állami iskola ötödik osztályában a matematika tanítását, amíg a munkatársuk hosszabb orvosi kezelésen vesz részt. Az első napon megkaptam a tanmenetet és megkértek rá, hogy pontosan kövessem, hogy a gyerekek a körzet által meghatározott idővonal szerint haladjanak. Azt is elmondták nekem, hogy a körzeti teszteket minden hatodik héten tartják és azt várják, hogy a gyerekek teljesítménye tesztről tesztre folyamatosan javuljon.


A gyerekek helyettes tanárral tanultak az előtte lévő 3 hétben és egyáltalán nem matekoztak, így rögtön három hét lemaradásban voltak, amikor megérkeztem. Azt várták tőlem, hogy a tanmenet idővonala szerint folytassam és ne próbáljam meg a gyerekeket felzárkóztatni a kimaradt három hét anyagával. A fogalom, amivel kezdtünk a különböző nevezőjű törtek összeadása és kivonása volt. Bár nem ismerték a kéttényezős szorzatot és hogy hogyan keressük meg a legkisebb közös többszöröst vagy a legnagyobb közös osztót, mivel tartanunk kellett a tanmenet szerinti beosztást, semennyi időt sem fordíthattunk begyakorlásra vagy valódi tanulásra.

Miközben ez a helyzet meglepő volt számomra, ami nem lepett meg, azaz, hogy minden egyes gyerek tanulni szeretett volna!


Mindannyian sikerrel akartak járni. Hála istennek, képes voltam a Montessori képzésemből olyan eszközöket találni, amivel segíteni tudtam a gyerekeknek. Elkészítettük a saját „tört köreinket”, kooperatív tanulástechnikát alkalmaztunk, a mozgást beépítettük a leckékbe és valódi életből származó példákkal és kézzel fogható eszközökkel dolgoztunk. Röviden összefoglalva, a gyerekeket tanítottam és nem az osztályt.


Ugyanezeket a gyerekeket, ha egy Montessori környezetbe helyeztük volna el, ez a tanulási folyamat egészen másképpen nézett volna ki. Elsőként a pedagógus először megfigyelte és felmérte volna a gyerekek egyéni képességszintjét és személyre szabott leckéket dolgozott volna ki minden egyes gyereknek a szükségleteire alapozva. Arról is megbizonyosodott volna, hogy a gyermeknek megszilárdultak-e a következő lépcsőfokhoz szükséges alapok, mielőtt tovább haladt volna vele. Megfelelő alapok nélkül minden további munka csak frusztrációhoz vezet és azt fogják hinni a gyerekek, hogy „nem tudják megcsinálni”. Feladják és még jobban lemaradnak.

A Montessori környezetben a leckék nem csak differenciáltak, hanem egyénhez igazítottak.

A differenciálás azzal a jelentéstartalommal bír, hogy mindenki ugyanazt a leckét kapja ugyanabban az időben eltérő utánkövető feladatokkal a végéig. A valódi egyénhez igazítás akkor történik meg, amikor az egyes gyerekeket egyénileg vesszük figyelembe és személyre szabott tervet dolgozunk ki számukra a környezetünkben.


Az, ahogy az egyes leckéket bemutatjuk az is eltér. Lehet egyénileg, kiscsoportosan vagy kollektíven leckéket adni. A Montessori óvodai környezetben néhány leckét 2-3 fős kiscsoportokban mutatunk be és másokat pedig köridőben kollektíven. Mindazonáltal a legtöbb óvodai tevékenységet egyénileg mutatjuk be a gyerekeknek, aminek két oka van. Az első, hogy az első fejlődési sík idején a gyerekek még nem társas tanulók. A társas tanulás a második fejlődési sík idején válik dominánssá, azaz 6-12 éves kor között. Másodszor, a korai évekre eső óriási mennyiségű tanulásuk és fejlődésük az életük hátralévő részének alapját határozzák meg.


Általános iskolában egyre több kiscsoportos leckére kerül sor. Felső tagozat idején pl. egyáltalán nem számít ritkának, hogy 7 matematika csoportra osztódik szét 30 diák, akik között egyszerre vannak 4., 5. és 6. osztályos diákok is. A Montessori leckék tipikusan 10-15 percesek megfogható gyakorló eszközökkel a tovább gyakorláshoz, így a napba beillesztve ezeket a matematika órákat, ugyanazt az időtartamot hozza ki, mint egy tipikus konvencionális környezetben megtartott nagy kollektív óra.


A Montessori környezet bármilyen szintű és képességű gyermeket képes fogadni annak köszönhetően, hogy felismeri és tiszteli az egyént. A gyerekekkel ott találkozva, ahol tartanak és végig vezetve őket az út folyamán, a Montessori pedagógus minden egyes gyermeknek segít növekedni és kibontakozni, mint egyén, aki hisz magában és saját egyéni képességeiben.

Michelle Irinyi — NAMC Tutor & Graduate

(Fordította: Zölei-Szénási Ráhel NAMC diplomás Montessori pedagógus 0-6 éves korosztály)

Az eredeti cikk és képek ezen a linken keresztül érhetőek el.

Szeretnél többet megtudni a Montessori módszerről?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy értesülhess legújabb tartalmainkról!

Részletes adatkezelési tájékoztatónkat itt találod.

Ajánlott cikkek