A legfontosabb, hogy az egyes csoportok különböző korosztályokból épüljenek fel, mert ez nagy hatással van a gyermek kulturális fejlődésére. Ez a fejlődés a gyerekek egymás közti kapcsolatrendszeréből származik. El sem tudják képzelni, hogy milyen jól tudnak a fiatalabb gyerekek a nagyobbaktól tanulni; hogy milyen türelmes a nagyobb gyermek a kisebb gyermek nehézségeivel.
—Maria Montessori
A gyermek, a társadalom és a világ (The Child, Society, and the World)
Épp az első tanítási évemet töltöttem alsó tagozatos Montessori környezetben. A tanári pályámat középiskolában tanítva kezdtem és folyamatosan jutottam egyre közelebb és közelebb a fiatal korosztályhoz. Eddig az 1-3 év közötti korosztály kivételével minden korcsoportot tanítottam már. Be kell vallanom, hogy tartottam attól, hogy a gyerekeknek szeparációs szorongása lesz és nem tudtam, hogy hogyan fogok túljutni az első napomon 18 elsős gyermekkel. De semmi sem készített fel engem arra a szülőre, aki azt kérte, hogy a gyermekét szegregáljam az osztály idősebb tanulóitól.
Azt gondoltam, hogy talán a Montessori környezetben tapasztalt vegyes vagy többféle korosztályú kultúra bizonytalanította el. Megpróbáltam elmagyarázni számára az okokat, amik miatt a 6-9 éves korú gyermekek egy osztályban vannak, de nem lehetett eloszlatni azt a félelmét, hogy a kicsi lánya nem lesz biztonságban a „nagy, vad fiúk” mellett. Gyorsan végigfutottam a névsoron és észrevettem, hogy az idősebb fia is, aki harmadikos volt, szintén ebbe az osztályba járt. Ez nagyszerű lehetőséget adott számomra egy újabb beszélgetés kezdeményezésére. A beszélgetésünk a következőképpen zajlott:
Én: Mrs. Howe, észrevettem, hogy a fia, Jacob, harmadikos ebben az osztályban. Szokott Erin és Jacob együtt játszani otthon?
Mrs. Howe: Igen, szoktak.
Én: És utálatos szokott lenni Jacob Erinnel? Durván játszik vele?
Mrs. Howe: Nem, jól elvannak együtt és Jacob nagyon gondoskodó a testvérével.
Én: Előfordult már olyan, hogy a másik három harmadikas korú fiú átment Önökhöz játszani?
Mrs. Howe: Nos, igen. Jacob és a többi fiú az óvoda óta együtt vannak.
Én: Szóval ismeri a fiúkat és a családjaikat is és Erin évek óta játszik velük. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk tiszteletteljesen játszanak Önöknél és kedvesek Erinhez. És biztosíthatom arról, hogy a Montessori környezet ugyanúgy működik, mint egy család. Jóindulattal, udvariasan és tisztelettel bánunk egymással. Az idősebb gyerekek, mivel ebben a környezetben nőttek fel, elég komolyan veszik az elöljárói szereppel járó feladataikat. Valójában, a harmadikosok éppen megbeszélést tartanak arról, hogy hogyan fogják mentorálni elsős korú barátaikat az első hét során. Csak 6 harmadikos korú gyermek van az osztályban és 18 elsős, úgyhogy éppen arról döntenek, hogy ki melyik csoportba kerüljön és az egyes csoportokat ki mentorálja, hogy biztosan mindenkiről gondoskodni tudjanak az osztályban töltött első napja során.
Hála istennek, a beszélgetésünk segített Mrs. Howe aggodalmainak az eloszlatásában és megnyugodott Erin osztályhoz csatlakozásával kapcsolatban. Amennyire a beszélgetésünk segített, látva azt, ahogy a harmadikos gyerekek milyen komolyan dolgoznak azon, hogy jó mentorai legyenek az új osztálytársaiknak, teljesen meggyőzte őt.
És tényleg jó mentorok voltak.
Alakítottak egy üdvözlő bizottságot és készítettek egy listát arról, hogy mik azok a dolgok, amiket meg kell mutatniuk és tanítaniuk a fiatalabb diákoknak az első napjukon. Megmutatták az elsősöknek, hogy hogyan tekerjék ki, majd fel a munkaszőnyeget, hogyan készítsenek maguknak harapnivalót, hol van a mosdó, hogyan válasszanak feladatot (munkaeszközt) a polcokról, stb. Együtt ültek le ebédelni a fiatalabbakkal és játékokat szerveztek nekik a szünetre. Biztosították, hogy az elsősök mindent hazavigyenek és a nap végén elkísérték őket a kijáratig. A következő reggel figyeltek arra, hogy mindenkit mosollyal köszöntsenek. Az elsősök a saját különleges hőseiknek tekintették a nagyokat. Ezek az idősebb diákok a legjobb barátaikká váltak, akik mellett biztonságban, védelmezve érezték magukat az új környezetükben. Fokozatosan egyre önállóbbá váltak az elsősök az osztályteremben, de a kezdeti barátságok a két korcsoport között egész éven át kitartottak. Az élmény megmaradt az elsősökkel, előkészítve az utat ahhoz a pillanathoz, amikor ők váltak mentorokká.
Vegyes korosztályú csoportok a Montessori környezetben
A gyerekek tudatában vannak a körülöttük levőknek és amit nagyon gyakran lehet látni, hogy a kisebbek feszülten figyelik mások munkáját, különösen az idősebbekét. Ezen keresztül sokkal többet szívnak magukba, mint ami elsőre látszik és az osztályközösségben sokkal aktívabb szociális részvételre készítik fel magukat már ekkor.
—Maria Montessori
Nevelés az Ember Fejlődéséért. (Education for Human Development.)
Érdekes, hogy a hagyományos oktatás eltávolodott a vegyes korosztályú osztályoktól az azonos korosztályú csoportok irányába. Úgy tűnhet, hogy az azonos korú csoportokkal könnyebb dolgozni, mivel – elméletben – a gyerekek azonos fejlettségi szinten vannak. Azonban semmi sem lehetne messzebb az igazságtól, mint ez a feltételezés. Mind az azonos, mind pedig a vegyes korosztályú osztályokban nagyon eltérő az egyes gyerekek fejlettségi szintje a képességeiket tekintve.
Ami a vegyes korosztályú osztályokat egyedivé teszi, az a kortárs és kortárs közötti tanítási és tanulási események száma, amire sor kerül. (fordítói megjegyzés: ma már tudományosan is bizonyított, hogy hatékonyabban tanulnak így a gyerekek, továbbá sokkal flexibilisebb ez a tudás, sokkal kreatívabban tudják tovább építeni, mint a felnőttektől tanult ismereteket)
A gyerekek sokkal fogékonyabbak arra, hogy a kortársaiktól tanuljanak, mint a felnőttektől. Az idősebb gyerekek példaképek számukra nem csak szociális, hanem tudományos szempontból is.
Michelle Irinyi — NAMC Tutor & Graduate
(Fordította: Zölei-Szénási Ráhel NAMC diplomás Montessori pedagógus 0-6 éves korosztály)
Az eredeti cikk és képek ezen a linken keresztül érhetőek el.
