„Az előkészített környezet elsődleges célja az, hogy amennyire csak lehetséges, a növekvő gyermeket függetlenítse a felnőttől.” – Maria Montessori (A gyermekkor titka, 267. o.)
Szeretjük, amikor a NAMC diákjai kérdéseket tesznek fel, melyek visszatükrözik, ahogyan befogadják és magukévá teszik mindazt, amit a NAMC tanulmányaik során tanulnak. Nemrég a Montessori-módszer csecsemő/totyogó korosztályban diploma programot végző egyik diákunk kérdezett rá arra, hogy „Miért van szükség a kötényre a különböző tevékenységeknél, amikor a hibakontroll olyan fontos a Montessori környezetben?
Én alapvetőnek vettem a kötény használatát a terem gyakorlati élet tevékenységeihez tartozó zónájában, ahol a gyerekek vízzel és étellel dolgoznak, illetve ott is, ahol gyakran összekoszolódhatnak a dolgok; Ez valami olyasmi, amit csak úgy, különösebb magyarázat nélkül szoktunk tenni. Észre fogod venni, hogy a Montessori-módszer óvodás korosztályban diploma programunkban, hogy minden vízzel és étellel kapcsolatos tevékenységben a kötény felvétele az első lépés. Továbbá számos Montessori óvodapedagógus is rendszeresen visel kötényt ezen tevékenységeknél, hogy tisztán tartsa a ruházatát és legyen pár extra zsebe szükség esetén. De ennek a diáknak a kérdése elgondolkodtatott…vajon több van a kötény Montessori környezetben való használata mögött, mint azt én valaha is feltételeztem?
A kötény része az előkészített környezetnek
A Montessori-módszer egyik legfontosabb alapelve lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek a környezetük felfedezésén és saját maguk által irányított tevékenységeken keresztül tanulhassanak. Ennek kulcsfontosságú eleme egy olyan környezet kialakítása, felépítése, melybe beépítésre kerül a hibakontroll, azaz ahol a tevékenységek és eszközök úgy vannak megtervezve, hogy a gyermek maga tudja észrevenni, amikor hibát vét és a hibát önállóan tudja javítani. A hibák önálló felismerése és javítása fejleszti az önbizalmat, a koncentrációt és a kritikus gondolkodás képességét. (Fordítói megjegyzés: A diák által feltett kérdésben érintett tevékenységeknél ilyen hiba lehetne a ruha összepiszkolódása, amit a gyermek maga észrevehet, s a hiba önálló javítása a ruhadarab önálló lecserélése és a kosz feltakarítása lehetne. Ezt a hibakontrollt a kötény ebben a formában nagyrészt kiveszi, mint lehetőség, emiatt tette fel a kérdést a diák.)
Mindazonáltal, mint óvónő tudom, hogy a balesetek, kiloccsanások elkerülhetetlenek, amikor a gyerekek szabadon fedezik fel az eszközöket. Ez az a pont, aminél egy újabb Maria Montessori nevével fémjelzett gondolatról beszélhetünk: az előkészített környezet. A Montessori pedagógus úgy készíti elő a környezetet, hogy az támogassa a fókuszált és produktív munkát. Biztosítja, hogy a gyerekek szabadon hozzáférjenek mindazokhoz az eszközökhöz, amikre szükségük van ahhoz, hogy függetlenül és sikeresen teljesítsék feladataikat. A kötény ennek képezi részét. Amikor egy gyermek kötényt visel egy piszokkal járó munka közben, akkor az éppen előttük lévő munkára tudnak koncentrálni, nem zavarja meg őket a ruhájuk bepiszkolódásának még a lehetősége sem.
A kötény, mint a felkészültség szimbóluma
Felnövekedésem során láthattam, ahogy családom nőtagjai a kötényeket viselték. Nem pusztán azért tették, hogy védjék a ruhájukat, miközben főznek, hanem egyfajta rituáléként is. Ez volt a módja annak, hogy gondolatban sebességet váltsanak és a családjuk táplálásának fontosságához megfelelő hozzáállással tudják elkezdeni munkájukat. A kötény egyfajta egyenruha volt, egy egyszerű külső szimbóluma annak a fontos belső átalakulásnak, ami a fókuszált munkára felkészítette őket.
A Montessori csoportszobákban, tantermekben a kötény hasonló szereppel bírhat a gyermekek számára is. A kötény felvétele segíthet a gyermeknek abban, hogy nyugodtabban, jobban koncentráltan kezdjen hozzá a produktív és céltudatos munkájához azzal a „felkészültem” üzenettel, amit a kötény magában hordoz.
A kötény a gyermek társai számára is egyértelműen jelzi, hogy itt valamilyen fontos tanulási tevékenység van folyamatban. Pontosan úgy, ahogy a szülő köténye jelzés a család számára, hogy itt az ideje az ételkészítésnek, a gyermek köténye arról tanúskodik a környezete számára, hogy „Ez az én koncentrációt igénylő munkaidőm, kérlek, tartsd tiszteletben!”
A Montessori pedagógus számára egy kötény egyszerre lehet egy határozott kommunikációs jel arra, hogy „készen állok arra, hogy létrehozzam és fent tartsam a tanuláshoz és koncentrációhoz szükséges optimális környezetet”. Ahogy egy séf köténye azt fejezi ki, hogy készen áll a kulináris előkészületek komoly munkájára, a pedagógus köténye azt az átmenetet szimbolizálhatja, ami a gyermek felfedezésének és növekedésének teljes, jelenlévő támogatásához, előmozdításához szükséges.
A köténynek gyakorlati funkciója is van a pedagógusok számára, méghozzá az, hogy a kilöttyenő cseppen túl a művészeti projektektől és a kis kezektől is védje a ruhájukat. Ez a védelem lehetővé teszi a pedagógus számára, hogy ne terelje el a figyelmét semmi ezzel kapcsolatosan és teljesen a megfigyelésre és a gyermekek adott pillanatban felmerülő szükségleteire való válaszadásra tudjon koncentrálni végig a munkája során.
Összefoglalva, mind a gyermekek, mind pedig a pedagógusok szempontjából, a kötény felvételének és megkötésének egyszerű művelete elindíthat egy olyan mentális folyamatot, amely nyugodt, felkészült és fókuszált állapothoz vezet, felszámolva a zavaró tényezőket és kiürítve az elméjüket, hogy a valóban fontos előttük lévő munkával foglalkozhassanak.
Ha meggondoljuk, a kötény nagyon fontos szerepet játszik a Montessori előkészített környezetben. Több, mint puszta védelmet ellátó ruhadarab. Ez az értelmes munka, koncentráció, önfegyelem és mások tisztelete nagyrabecsülésének szimbóluma. Ezek mind létfontosságú összetevői a sikeres tanulásnak a Montessori csoportszobában, tanteremben és azon túl.
Michelle Zanavich – NAMC Tutor & Graduate
Fordította: Zölei-Szénási Ráhel, NAMC Montessori pedagógus
Az eredeti blogbejegyzés és képek itt érhetők el.
